Eszti és az Internet

Kép: AKARAKINGDOMS
FreeDigitalPhotos.net

Tegnap a lányomat beszippantotta az Internet :-) No, semmi komoly, csak annyi, hogy ráébredt, a számítógépet nem csak játékra lehet használni.

Az úgy történt, hogy hétvégén nem voltak itthon, mert téli táborba mentek két napra. Tudtam, hogy későn jönnek haza, pénteken már nem volt ideje elpakolni a táskáját, így én tettem meg helyette. Találtam egy utcajegyzéket, amit nem tudtam, minek van. Aztán jött az infó a szülői levlistán, hogy az volt az egyik házi feladat környezetből, hogy ezen karikázzák be a növény, munkaeszköz és foglalkozás neveket. Úgyhogy amikor délután 5 körül megérkeztek, rögtön ezzel fogadtam. Kivételesen szó nélkül elkezdte. Valószínűleg még vitatkozni is fáradt volt...

Elkezdtük olvasni az utcákat, ő meg karikázgatta szépen, amit kellett. Aztán eljutottunk a Bojtorján utcáig. Úgy emlékeztem, hogy az növény, de nem voltam benne biztos. A laptop mindig be van kapcsolva nálunk, és ott volt helyben, úgyhogy javasoltam, hogy nézzük meg az Interneten. Megnéztük, növény. Nézzük a képét - ja, hogy ez a bogáncs! Jééé, ezt én sem tudtam. Mentünk tovább az utcajegyzékben. Jött a Compó utca. Úgy emlékeztem, ez is valamilyen élőlény, talán növény. De nem volt biztos. Mondom Esztinek, "nézd meg ezt is az Interneten". Úgyhogy megtörtént az informatika óra is.

"Tessék kislányom, itt a kereső, beírod, hogy compó, aztán megnyomod az Entert."
Kis küzdelem a betűk megtalálásával, de aztán 5 perc múlva végre beíródott, hogy compó.
"Melyik az az Enter?"
"Hát az a nagy billentyű, tudod." - eddig nagy billentyűnek hívtuk, amit akkor kellett megnyomni, ha egy ikonra kattintottak az asztalon (a dupla kattintás még nehéz lett volna nekik).
ENTER benyom, Gugli sorolja az eredményeket.
"Na, nézd, itt lehet a dolgokról olvasni. Ez a Wikipédia nevű, itt elég jó leírások szoktak lenni."
Wikipédia az első link, rákattint, látjuk mi a compó. Hmmmm, ez bizony egy hal.

Ezután még kíváncsi rá, hogy hogy néz ki a hársfa, ezt is megnézzük. Innen már nem volt visszaút. Folyton el akart ugrálni a székről, hogy megnézze a személyeket, hogy néztek ki, stb. Azért is az internethez akart szaladni, amiről tudta, hogy micsoda. Kíváncsi volt, mit lehet megtudni róla. Végül azt javasoltam, hogy egyelőre maradjon a helyén, és egy papírra írja ki, mire kíváncsi, aztán majd ha kész a lecke, akkor ezeket megnézheti. Gondoltam, úgysem fogja, mert utána mesét akart nézni. Tehát kiírogatott mindenfélét. Vacsora után bekapcsoltuk a mesét, de Esztit már nem lehetett leállítani. Mese közben elkezdte beírogatni amiket kigyűjtött, és csak olvasott, nézegetett, olvasott, nézegetett. Nem is nézte a mesét, csak itta az információt. Már azt vettem észre, hogy nem is a papírjáról írogat be dolgokat, hanem kitalál mást. Karácsony Sándor volt az utolsó név, amit beírt az utcajegyzékből. Utána ilyeneket láttam beírva: december 24 karácsony; március 15;

Miközben a mese után mentünk fölfelé lefeküdni, lelkesen megjegyezte:
"Nem is néztem a mesét, csak olvastam. Annyira meg akartam tudni dolgokat!"

A lányom először használta az Internetet tanulásra. Most múlt 8 és fél éves. Most már csak azon kell elgondolkoznom, hogyan tanítom meg neki, hogy:

1. Nem minden igaz, amit az Interneten olvasunk. 2. Mégis hogyan válogassuk ki, mely információk jók, és melyek hibásak?

Az utóbbi bizony még a felnőtteknek is kemény dió. De valami megoldást majd csak találok! Végülis ez a szakmám, nem?

Szép napot nektek!