2014. március 12., szerda

A számítógép és én

Kép: adamr / FreeDigitalPhotos.net
Ahogy korosztályomban a legtöbben, én sem billentyűzettel a kezemben születtem (ezt azért írom így, mert meg vagyok róla győződve, hogy a mi gyerekeink generációja már érintőképernyővel a kezében bújik ki a pocakból). A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején azért még nem volt annyira elterjedt Magyarországon a számítógép a háztartásokban.

Nagyjából 8-9 éves lehettem, amikor szüleim vettek egy Commodore 64 típusú gépet, természetesen csakis játékra. Volt egy halom 3,5-es Floppy lemezünk, amin megannyi szuper játék elfért, és ezeket bizony sokszor használtuk is. Nagy családi játékpartikat rendeztünk mi öten, és nagyon jól szórakoztunk. Apukám közben beszerzett valahonnan BASIC programozói könyveket, amiket valamilyen okból elkezdtem bújni, és szépen nekiálltam bepötyögni az ott található kódokat. Robotot rajzoltam ki a képernyőre, aztán mozgó robotot készítettem. Magamtól nem nagyon tudtam semmit leprogramozni, de azért elkezdtem érteni, hogy mit jelentenek az egyes parancsok, és nagyon tetszett, amikor a könyvben leírt kódot egy kicsit magamtól megváltoztattam, és úgy is működött a dolog, és látszott a változtatás is :-) Szóval már akkor elbűvölt a számítógépek világa, és nem csak a játékok miatt.

Aztán eljött a PC korszak, úgy gimnázium környékén a 90-es évek elején. Sajnos ahhoz, hogy legyen nekünk is egy PC-nk, el kellett adnunk a Commodore-t. Ezt akkor annyira nem sajnáltuk, de ma már nagyon szomorú vagyok miatta, mert jó lett volna megtartani ereklyének. Az unokatesóméknak még mindig megvan az akkori ZX Spektrumuk, amit ma már múzeumban mutogatnak, sőt még működik is!!!

De sebaj, lett egy PC-nk, amin volt DOS operációs rendszer, és Windows 3.1. Akkor már tanultunk a gimnáziumban informatikát, így jó volt gyakorolni. Én voltam otthon a számítógépes zseni :-) Innen már azért elég egyenes volt az út. Gimnáziumban eldöntöttem, hogy nem szimpla matek tanár szeretnék lenni, ahogy addig terveztem, hanem informatika-matematika tanár. Így az utolsó két évben fakultációra is jártam, ahol még jobban belegabalyodtam a gépbe. Elkezdtünk programozni is, és az is nagyon tetszett. Aztán két év kihagyás után elkezdtem az egyetemet, és ott végérvényesen eldőlt a végzetem. Hiába van a diplomámban, hogy matematika-informatika tanár, a mai napig inkább informatika tanárnak vallom magam, mint matekosnak.

A diploma után alig egy évvel megszületett első gyermekem, innentől pedig nem csak szakmai ártalom volt a gép, hanem ezzel tartottam a kapcsolatot a külvilággal, igyekeztem szinten tartani magam, stb. Teljesen függő lettem. Ez azóta is tart, és a mai napig mindennaposan használom a számítógépet és az internetet. Csak ámulok, hogy minden nap hány fantasztikus új funkció, lehetőség születik, még én is csak kapkodom néha a fejem. Az oktatás területén is hódít a gép, és néha nagyon sajnálom, hogy most nem tanítok iskolában, mert annyi oktatási alkalmazást kipróbálnék!

És mi a te történeted a számítógéppel? Barátok, vagy ellenségek vagytok? Vagy csak megtűritek egymást? Friss az ismeretség, vagy ősrégi? Hogyan találkoztatok először? Nagyon kíváncsi vagyok, ezért kérlek, írd meg itt egy hozzászólásban!

Szép napot!


2014. március 2., vasárnap

Döcögős bejegyzések

Csak azért írok, hogy elnézést kérjek Tőletek. Tudom, ismét rendszertelenek és ritkák lettek a bejegyzések, pedig nagyon igyekeztem, hogy legalább heti kétszer írjak. De az elmúlt két hétben Évikém megint nagyon nyűgös lett, és esténként, amikor végre elvileg lenne időm írni, akkor annyira sír, hogy gyakorlatilag egyfolytában kézben van :-( Az sem ritka, hogy hajnali fél 2 körül alszunk csak el... Ilyenkor persze napközben is használhatatlan vagyok.

Ráadásul a múlt héten a nagyobbik lányom, Eszter is itthon volt három napot, ebből egyen beteg volt, a másik kettő szimplán iskolai szünet volt, így nem nagyon tudtam akkor sem dolgozni, kihasználtam, hogy végre csak "ketten" vagyunk (persze Évivel kiegészítve). Beszélgettünk, leckét írtunk, és varrni tanítottam.

No, ezért nem készülnek a bejegyzések. Így ismét türelmet szeretnék tőletek kérni. És a kérdéseiteket azért nyugodtan feltehetitek, az e-mailekre napközben többször is ránézek, igyekszem válaszolni. Ha pedig szeretnétek mégis azonnal tudni, hogy mikor írok újra, a jobb felső sarokban fel tudtok iratkozni blogértesítőre egy név és egy e-mail cím megadásával.

Szép napot!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...