2015. november 24., kedd

Informatikus anyuka mellényúl...

Sokan tudják rólam, hogy nagy Sims rajongó vagyok (pirul-pirul...). Ez egy olyan számítógépes szimulációs játék, ahol a játékos belebújhat a figurák (Simek) bőrébe, házat vesz/épít, berendez, dolgozik, pénzt keres, barátkozik. Életszimulátor, de persze játékos elemekkel tarkítva. Nemrég megengedtem a nagyobb gyerekeimnek, hogy kipróbálják. Kiderült, hogy hiba volt...

Felnőttként kezdtem játszani, akkor még az első, a The Sims verzióval. Már akkor nagyon megszerettem, pedig nem volt annyira kidolgozva a grafika, és a játék is nagyon alapszintű volt (például a Simek örökéletűek voltak...). Aztán megjelent a The Sims 2, és teljesen beleszerettem. Itt már gyönyörű volt a grafika, egésze közelről is figyelhettem a szereplőket, beleprogramozták az öregedést, gyereket szülhettek, családot alapíthattak. Ez volt az első játék, amit megvettem rendesen. Majd megjelentek a kiegészítő csomagok, amiknek egy ideig csak egy részét kértem szülinapra, karácsonyra, mert igazából nem volt tervben, hogy az egész sorozatot összegyűjtöm.

Aztán megjelent a The Sims 3, és egyik nagybevásárlás alkalmával a szupermarketben megláttam a 2-es verzió kiegészítőit nevetségesen olcsón. Persze rögtön meg is vettem mindent, ami hiányzott. Végül a 3-as verzióból semmit nem vettem meg, mert valahogy úgy alakult az életem, hogy úgysem volt időm játszani, feleslegesen meg nem szeretek számítógépes játékra pénzt költeni. De azért a 2-es fel volt telepítve a laptopra, és időről időre játszottam vele. A gyerekeim, főleg a nagyobbak meg nézték. És nagyon szerették nézni. Sokszor hallottam a könyörgést: "Anya, mikor játszol megint a nénis játékkal?" (Általában női karakterekkel játszom.)

Az utóbbi 2 évben viszont már egyáltalán nem volt időm játszani. Négy gyerek mellett nem is tudom, mire számítottam. Lekerült a gépemről is a játék, kellett a hely a fontosabb dolgoknak. A DVD-sorozat bekerült a szekrénybe.

Pár hete viszont úgy értékeltem, hogy itt az ideje, hogy a nagyobbak kipróbálhassák ezt a játékot is. 8 és 10 évesek már, a számítógépet biztonsággal kezelik, és már nagyon könyörögtek, hogy mikor lesz az ő gépükön (a régi állóházas gép egy éve bekerült a közös szobájukba) is Sims. Mivel évek óta játszom, és nem láttam benne semmi különösen veszélyeset (inkább csak a játék bonyolultsága miatt voltak kétségeim), figyelmen kívül hagyva a játék dobozán található 12+ besorolást, feltelepítettem nekik az egész sorozatot. Egy-két alkalommal ott ültem mellettük, amíg játszottak, hogy segítsek, ha valamiben elakadnak,de aztán egyedül hagytam őket, mert úgy gondoltam, a többit már felfedezik egyedül.

Múlt hét végén azonban történt valami, ami azt bizonyította,, hogy ítélőképességem bizony ebben az esetben csúnyán cserbenhagyott. A nagylányom játszott a játékkal, majd hirtelen megjelent a lépcsőn elfehéredett arccal, a levegőt kapkodva, láthatóan heves szívdobogással. Megijedtem, hirtelen átfutott az agyamon, hogy megrázta a gép, vagy kigyulladt, vagy valami ilyesmi. Pánikszerűen mesélte, hogy a házában megjelent egy betörő, és elvitte a tv-jét, és nem tud mit csinálni, jöjjek azonnal.

Meglepődtem, hogy ettől hogy lehet ennyire megijedni, de ez mindegy is volt. Ő ilyen. Mivel nem szerelt a házába riasztót, csak annyit tudtunk tenni, hogy együtt végignéztük, ahogy a betörő még összepakol pár cuccot, és elmegy. Hívtuk a Sim rendőrséget, de későn értek ki természetesen. Aztán kikapcsoltuk a gépet, a lányom kisírta magát, és megfogadta, hogy ő most 12 éves koráig biztos nem játszik ezzel a játékkal. Azt hittem, ezzel vége is a meglepetéseknek.

A hétvégén a nagyobbik fiam is meg akarta nézni a Simet, amit ő alkotott. Engedtem, mert a múltkor őrá nem került sor. Nyugodtan töltöttük az időt a többiekkel a nappaliban. Fél óra játék után a fiam halálra váltan, sírva jelent meg a lépcsőn. "Anya, egyszer csak valami fekete megjelent, repült, és megölte a bácsimat!" ... Erre a nagylányom hatalmas sírásban tört ki, de olyanban, mintha valami hasonló éppen az életben történt volna velünk. Alig tudtam megnyugtatni. Mondjuk én is néztem nagyot, mert én ilyesmivel még nem találkoztam, pedig tényleg évek óta játszottam a játékkal!

Miután megnyugtattam a gyerekeket, felmentem, hogy megnézzem, mi történhetett, de már nem volt ott semmi, úgyhogy csak annyit tudtam tenni, hogy mentés nélkül kapcsoltam ki a játékot, hogy azért a fiam "bácsija" megmaradjon. De ezek után ő is megfogadta, hogy egy ideig tuti nem nyúl a játékhoz. Pedig ő ne is olyan érzékeny lelkű, mint a nagylányom.

Mi a tanulság számomra mindebből? Hiába tűnik egy játék veszélytelennek, valószínűleg nem véletlenül van ott a korhatár besorolás. Még mindig azon gondolkozom, hogy hogy voltak képesek a gyerekeim 3 hét alatt olyan dolgokat kihozni kedvenc játékomból, amit nekem évekig nem sikerült, de az biztos, hogy mostantól még jobban megnézem, mivel játszanak a gyerekeim. Addig pedig, marad a Traffpark a nagyoknak is :-D

Szép napot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, oszd meg velem a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...