Az előző bejegyzésemben megpróbáltam boncolgatni, mi is az a digitális írástudás. Nézzünk egy kis összefoglalót tehát, hogy mit is állapítottunk meg.
A digitális írástudó...
- Képes megfogalmazni, hogy milyen információra van szüksége
- A szükséges információt képes hatékonyan megkeresni, értékét felismerni
- A talált információhalmazból ki tudja szűrni a valóban szükséges információkat
- Az információszerzéshez szükséges digitális eszközöket készségszinten képes használni
- Az Internet szolgáltatásait tudatosan, a veszélyeket ismerve, és azok ellen lehetőség szerint védekezve használja
- A mindennapi életben előforduló digitális használati eszközöket kezelni tudja
- A tartalom előállításához szükséges eszközöket kezelni tudja, formai szabályokkal tisztában van
- Tartalom előállítás során felmerülő etikai szabályokat, jogi szabályokat ismeri, és betartja.
A fentiek alapján tehát akkor ki a digitális analfabéta?
Nyilván az, aki a digitális írástudás fogalmára tartozó dolgok nagy részét nem tudja, nem képes elvégezni. Tehát nem az, aki nem csinálja, hanem aki akkor, amikor szükség van rá, nem képes elvégezni.
Akkor mi újság a mai fiatalokkal? Nos, fájdalom, de a nagy részük valóban digitális analfabéta, legalábbis tapasztalatom szerint, úgyhogy hajlamos vagyok igazat adni az ilyen irányú cikkeknek. Pedig tényleg úgy tűnik, hogy hihetetlenül otthon vannak a mindenféle elektronikus kütyük használatában. Tablet, okostelefon, Internet... mindegy mi az, egyfolytában ezeket használják, az egész életüket képesek leélni ebben a világban. Ha azonban azt kérjük tőlük, hogy írjanak meg egy szabályos hivatalos levelet egy szövegszerkesztőben, vagy készítsenek egy névjegykártyát kiadványszerkesztőben, netalán alkossanak egy tartalmas prezentációt egy témáról (és itt most a téma kutatását is beleértem, nem csak a prezentációkészítő szoftver használatát), akkor bizony megáll a tudományuk. Arról már ne is beszéljek, hogy egy elektronikus adóbevallás elkészítéséről azt sem tudják, mi fán terem.
A Facebook, vagy egyéb közösségi profiljukból simán le lehet olvasni a személyes adataikat, és olyan fényképeket, videókat tesznek fel sokszor a világ számára láthatóan, hogy ihaj! Anélkül, hogy tisztában lennének ezen tevékenységek veszélyeivel.
De akkor mit lehet tenni?
Bizony, akármennyire is úgy látszik, hogy ők vérprofik mindenben, ami a digitális világot illeti, és nincs szükségük oktatásra (értsd: nem kell informatika óra a suliban, és figyelni sem kell rájuk otthon sem), a látszat csal. Nagyon. Talán éppen nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy tanítsuk őket, hiszen ők maguk is azt hiszeik, erről szó az informatika. A hálózatos játékokról, a Facebook és egyéb közösségi oldalon való csevegésről, életük minden pillanatának megosztásáról a világgal. Meg kell nekik tanítanunk, hogy voltaképpen mire való a számítógép. Meg kell mutatnunk, hogy milyen fantasztikus munkaeszköz az értő kezekben, ha az ember információt keres, kiadványokra van szüksége, vagy netalán be kell mutatnia egy témát. És ki más mutathatná ezt meg nekik, mint a "felnőttek". Azok, akik már tudják, hogy a munka világában hol mire van szükség. Igen, ti, a szülők.
De ne feledjük, a tanárnak mindig a diák/gyerek előtt kell legalább egy lépéssel járnia. Ezért tartom fontosnak hogy a felnőttoktatásról is beszéljünk, hiszen nekünk, szülőknek még jobban kell, hogy a digitális készségeket tanuéjuk, mivel nem születtünk bele a digitális világba úgy, mint a gyerekeink. De érdemes elkezdeni, nekem elhihetitek.
Egy személyes példa: Anyukám tavaly karácsonyra kapott egy hiper-szuper okostelefont. Nem értettük, minek neki ilyen, hiszen az e-mailjeit is alig nézte meg addig, esetleg egy-két hivatalos ügyet elintézett e-mailben. Az elmúlt egy év alatt viszont annyit fejlődött (imádja az új telefont), hogy ma már a QR kóddal ellátott csekkeket mobilról fizeti be, online bankol, Facebookozik (talán egy kicsit túl sokat is, de azért szeretjük :-D), és napról napra újabb és újabb alkalmazásokkal ismerkedik meg, amelyek megkönnyítik a mindennapi életét. Ha nem tud valamit, bátran kérdez, de most már nagyon sok dolgot teljesen egyedül tanul meg. És közben nem hanyagolja el az unokáit, a munkáját. Szóval én azt mondom, bármikor el lehet kezdeni tanulni, ha az ember mer kérdezni, a siker garantált!
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, oszd meg velem a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat!