Bezzeg az én időmben...

Divat lett elutasítani a modern infokommunikációs eszközöket. Sokszor hallom mostanában a következő mondattípusokat:

"Amikor én gyerek voltam, akkor is elvoltunk mobiltelefon nélkül."
"Amikor én iskolás voltam, nem volt ám még internet, mégis megtaláltuk a szükséges információkat!"
"Amikor én gyerek voltam, még a játszótéren találkozunk a barátainkkal, és nem az Interneten."

Biztosan tudnád még folytatni a sort. Én tudnám. De!

• Nekem sokkal könnyebb attól az életem, hogy a férjem után tudok telefonálni a boltba, ha valamit lefelejtettem a bevásárló listáról.
• Nekem sokkal könnyebb attól az életem, hogy nem kell minden alkalommal a vasútállomásra szaladnom, amikor kíváncsi vagyok, hogy mikor megy a vonatom (nem utazom rendszeresen, nem vágom kívülről a menetrendet), hanem meg tudom nézni az Interneten, akár este 10-kor is.
• Nekem sokkal könnyebb az életem attól, hogy egy csomó dolgot e-mailben tudok elintézni, és nem kell folyton a postára szaladgálnom, és egy-egy hetet várnom a válaszokra.
• Szeretek könyvtárba járni, a mai napig járunk is a gyerekekkel legalább havonta egyszer, de jó, hogy van Internet, mert sokszor azonnal szükségem van valamilyen információra, van, hogy olyankor, amikor nem tudok gyorsan elszaladni a könyvtárba, mert mondjuk épp alszik a legkisebb, és nem akarom felébreszteni. Vagy netalán nincs is nyitva a könyvtár.

Akárhogy is próbáljuk tagadni, a világunk felgyorsult. Az információ hatalom lett. Az információhoz való minél gyorsabb és hatékonyabb hozzáférés pedig nagy előny. És a gyerekeink ebben a korban élnek, és ebben a korban fognak majd munkát vállalni. Előbb-utóbb szükségük lesz a modern eszközök használatára.

Tudom, hogy ezért sokan szörnyű anyának tartanak, de én bizony már 3 évesen sem tiltottam a gyerekeket a tévé, számítógép elől. Én is nézek tévét, nekik milyen alapon tiltsam meg? Én is folyamatosan használom a számítógépet (szakmai ártalom), akkor őket milyen alapon tiltsam el tőle? Úgy döntöttem, inkább megpróbálom megtanítani őket ezeknek az eszközöknek az okos használatára. Mert nálam sem egész nap tévéznek, és korlátlanul felügyelet nélkül számítógépeznek. Vannak korlátok. Csak akkor nézhetnek tévét, ha kész a lecke, nincs más feladat, nem indulunk sehova éppen. Amikor én mondom, ki kell kapcsolni. Számítógépezni csak hétvégén, fél- maximum egy órát lehet naponta. Tabletet maximum naponta 15 percet használhatják. És figyelem, mivel játszanak. Nem nézem folyamatosan őket, mint amikor kicsik voltak, de tudom, hogy mit csinálnak. Mert elmondják. És ha valami szokatlan van a képernyőn, azonnal szólnak. Tudják, hogy nem kattintgatunk összevissza, csak oda, ahova tudják, mi fog történni.

Ebben a világban nőnek fel, miért ne tanítsam meg nekik még most, amíg az én befolyásom alatt vannak, az alapvető dolgokat? Hogy mire a társaik mutatnak nekik nem olyan kellemes, nem olyan nekik való dolgokat, legalább reménykedhessek abban, hogy tudatosan elutasítják, amit kell. Hogy mire munkát vállalnak, mér készség szinten tudják kezelni ezeket az eszközöket, és gyorsan hatékonyan tudjanak dolgozni rajtuk, ha szükségük lesz rá. És bizony, szükségük lesz rá, hiszen már ma is a munkakörök nagy részéhez elengedhetetlen a legalább felhasználói szintű számítógépes tudás.

Szóval igen, valóban. Akkor is éltek emberek, amikor még nem volt mobiltelefon, nem volt Internet, sőt, nem volt számítógép sem. Igen, lehet élni ezek nélkül is. Meg lehet élni autó nélkül, tévé nélkül is. Sőt, élhetünk elektromosság, és angol vécé nélkül is. De miért ne használnánk ki a fejlődés adta lehetőségeket a magunk céljaira? Ha már így alakultak a dolgok, vannak ilyen fejlesztések, miért ne könnyíthetnénk meg az életünket?

Kíváncsi vagyok a te véleményedre is. Írd meg egy hozzászólásban, ha egyetértesz velem. Ha pedig nem értesz egyet, arra még kíváncsibb vagyok. Szeretném jobban ismerni a másik oldal érveit is, úgyhogy írd meg bátran, mit gondolsz!

Szép napot!