Írástudó analfabéták 1. rész

Fotó: David Castillo Dominici
FreeDigitalPhotos.net

Az utóbbi hónapokban egyre többször kapom fel a fejem arra, hogy a TV-ben, rádióban, újságcikkekben felmerül a "digitális írástudás", illetve a "digitális analfabéta" kifejezés. Úgy dobálóznak vele, mintha egyértelmű lenne bárki számára, hogy mit is jelent ez. (Ugyanez igaz szerintem az "információs társadalom" kifejezésre is...) Elgondolkodtam, hogy mit is mondanék mondjuk a tízévesemnek, ha megkérdezné tőlem, mit is jelent az, hogy digitális írástudás. Rájöttem, hogy még én is nehezen fogalmazom meg, egy mondatban nem is igazán tudom elmondani. Ezért gondoltam úgy, hogy egy egész blogbejegyzést szentelek neki.

Írástudás

Nézzük először, hogy is volt ez a dolog az írástudással. Tehát régen, mikor még nem volt írás, a tudás szájhagyomány útján terjedt. Azok voltak az ászok, akiknek a fejében sok volt belőle. Ők tanították a kiválasztott utódjelölteket, átadván nekik szóban az információt. Mivel ez elég lassú és nehézkes volt, és valljuk be, eléggé függött az átadott tudás attól, hogy a tanító mennyire emlékezett belőle, jól jött az írásbeliség. Mert a szó elszáll...

Ezzel megoldódott az, hogy az információ ne vesszen a feledés homályába, de még mindig gond volt azzal, hogy hiába van valami leírva, ha nem tudjuk elolvasni. Így a tudás még mindig egy szűk réteg kezében volt, az írástudókéban. Ők voltak azok, akik el tudták olvasni a leírt szövegeket, és meg is tudták érteni, majd újabb tudásanyagot tudtak létrehozni, és azt leírni. Ezen tudásegyüttes birtokában pedig képesek voltak a népet vezetni.

Az iskoláztatás elterjedésével a köznép számára is elérhetővé vált az írás-olvasás. A fentiek tudatában egyre többen tartották fontosnak, hogy legalább írni-olvasni tudjanak, és erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy elérjék ezt a célt.

Ugyanez digi-verzióban

Ugorjunk egy kicsit az időben, és máris megjelentek a modern eszközök, fejlődött a technika. Ma már léteznek számítógépek, ott az internet, ahol iszonyatos mennyiségű tudás érhető el. Viszont hiába tud valaki írni és olvasni a hagyományos módon, önmagában ettól még az interneten rejlő tartalom nem hozzáférhető számára. Ehhez képesnek kell lennie arra, hogy a közvetítőeszközt, a számítógépet legalább olyan szinten tudja használni, hogy a kívánt tudásanyagot megtalálja. Arról már nem is beszélve, hogy, mivel az Intereten ma már bárki publikálhat bármit, azt sem árt készségszinten megtanulni, hogy a talált információ hitelességét, valóságtartalmát ellenőrizze, azaz felismerje, mit szabad elhinni :-) És a töménytelen mennyiségű információból még ki is kéne válogatni azt, amire igazán szüksége van, nem igaz?

Ha pedig esetleg saját tartalmat szeretne létrehozni, hiába írja le azt egy papírra, nem éri el vele azokat, akik az interneten keresik az információt. Meg kell tanulnia a tartalmat a számítógép segítségével létrehozni. Ez lehet a tartalom típusától függően szövegszerkesztő, kiadványszerkesztő program használata, rajzprogram használata, akár videókészítés is. És bizony a tartalom létrehozásához ebben a digitális világban már azt is meg kell tanulni, hogy mi illik, mi nem illik, milyen jogaink és milyen kötelességeink vannak ezzel kapcsolatban.

Az sem mindegy, kivel mit osztunk meg, hiszen ami egyszer kikerül az internetre, önálló életet kezd, visszaszedni nem lehet. Ezért a tartalom létrehozójának képesnek kell lennie tudatosan használni a biztonsági beállításokat (kinek mit mutat meg...), lehetőségeket.

Digitális háztartási eszközök

Fotó: cooldesign
FreeDigitalPhotos.net

Annak idején az írástudás fogalmába nem tartozott bele a mindennapi eszközök használata, hiszen annak, hogy a baltával hogy kell fát aprítani, semmi köze nem volt az írott szöveghez. Manapság azonban, amikor még a hűtőszekrény is az interneten kommunikál, bizony számba kell vennünk ezt is, ha a digitális írástudás tartalmát próbáljuk összeszedni. Mindennapi eszközeink egyre nagyobb része digitális, azaz valamilyen számítógépes segítséggel működik, és akár használja az internetet is működése során valamilyen kommunikációra. Sok helyen ezért ezen eszközök készségszintű használatát is a digitális írástudás fogalomkörébe sorolják. Mondjuk én azért kicsit óvakodnék a digitális írástudás felmérésében azt mérőszámnak venni, hogy valaki képes-e készségszinten használni a robotporszívót, de az tényleg nem utolsó szempont, hogy tud-e valaki vonatjegyet venni az interneten, vagy online befizetni egy csekket.

Legközelebb arról olvashatsz, hogy a fentiek alapján akkor hogyan is kell értelmezni a digitális analfabetizmust, kik a digitális analfabéták, és van-e ilyen egyáltalán. Addig is kíváncsi vagyok, hogy elolvasva a cikket, vajon te digitális írástudónak érzed-e magad?

Szép napot!