Hol kezdjem?
Igyekeztem követni a könyv tanácsait, de kicsit magamra alakítottam, hiszen David Allen-nek egy gyermeke sincs, nemhogy négy. Kisbaba mellett nyilvánvalóan esélyem sincs arra, hogy a begyűjtésre a könyv által ajánlott két teljes napot kizárólag erre szenteljek. Viszont az utóbbi napokban sikerült egy kis szervezéssel a legtöbb reggelre magamnak egy-másfél órát keríteni, amikor egyedül vagyok (hála férjemnek, aki bevállalta, hogy ha ő viszi a nagyokat iskolába, óvodába, eltolja a picit is ugyanúgy, mintha én mennék). Ezt hétfőn a begyűjtésre szántam, azaz annak az elkezdésére.
Általában ha a gyerekek elmennek itthonról, a nappalit rakom rendbe először, mert nem szeretem, ha aztán egész nap a játékokon lépkedünk, és Évinek is jobb, ha nem egy nagy szemétdomb tetején kezdi a napját, hanem csak egy-két játék van körülötte, amikor felfedezi a szobát. Így tettem most is, de már a begyűjtés jegyében, azaz amiről nem tudtam, mit kezdek vele, illetve nem a nappaliba való volt, rögtön tettem egy dobozba, hogy majd felviszem az asztalhoz. Tehát nem rögtön az íróasztalnál kezdtem.
Íróasztal
Már hetek óta igyekszem az asztalomra egy helyre tenni azokat a kezembe akadó fecniket, dolgokat, amiről nem tudom micsoda, nem találok neki hirtelen helyet, illetve tennivalóm van vele. Így nem üres asztallal indítok már most sem. Hétfő reggel tehát így nézett ki az asztalom:
Íme a holmik, amiket reggeli nappali-pakolásomból hoztam fel:
Az ezután következő eseményeket hosszú lenne leírni, így egy videóban mutatom meg nektek.
Ezután még a másik két fiókomat is átnéztem, és ennyi is volt, megérkezett a férjem a picivel. Az egész folyamat után tehát így néz ki az asztalom:
Legközelebb a szoba többi részével folytatom.
Ti elkezdtétek már a gyűjtést? Írjátok meg nekem a bejegyzés alatt a hozzászólásokban.
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, oszd meg velem a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat!