2014. július 3., csütörtök

Intézz el mindent!

Kép: jesadaphorn /
FreeDigitalPhotos.net
Nem tudom, észrevettétek-e, de elég sok problémám van az időm beosztásával. Ha hasonítasz rám, tudod, hogy kisgyerekes anyukaként ez mennyire frusztráló tud lenni. Évek óta próbálom megtanulni, blogokat olvasgatok arról, hogy mások hogy csinálják. Millió videót, leírást átböngésztem, hogyan lehet háztartási mappa segítségével a tennivalókon felülkerekedni, számtalan ingyenes letölthető és nyomtatható cuccot tárolok a gépemen, vagy a Pinterest fiókomban ahhoz, hogy a tökéletes háztartási mappát egyszer majd elkészíthessem. Csak sajnos nem találok időt az elkészítésre sem. Tehát eddig nem jutottam sehova, csak azt tanultam meg, hogy nincs olyan módszer, ami egy-az-egyben valakitől átvéve nekem megfelelne.

Nemrég belefutottam néhány hétnyi kezdődő szülés utáni depresszióba. Teljesen rám másztak a feladataim, tennivalóim, miközben akkor 6 hónapos kislányom teljesen rendszertelenül aludt, szopizott, igényelt engem. Soha nem tudtam, hogy ha lerakom, akkor 5 percem van, vagy 2 órám tenni valamit. Így inkább nem tettem semmit. Konkrétan semmit. Mosni is csak nagy kínok árán voltam hajlandó, amikor már tényleg egy bugyija sem volt a gyerekeknek másnapra. Aztán egyszer csak döntöttem, ez így nem mehet tovább!!! Onnantól kezdve néhány napig egyszerűen nem terveztem semmit meg előre, hanem amikor letettem Évit, gondolkodás nélkül tettem valamit, ami éppen a kezembe akadt, és úgy láttam, öt perc múlva is le tudom rakni, ha kell. Ez főleg a ruhák mosógépbe rakása volt, meg kivétele, meg teregetés, néha egy-egy papírfecni elrakása. Szóval nem történt óriási rendrakás, takarítás, de legalább tettem VALAMIT! Ami még mindig jobb érzés volt, mint amikor ültem a gép előtt, és csak járt az agyam azon, hogy mi mindent kéne tenni. Így napról napra sikerült elkezdeni kimászni abból a gödörből, amiben úgy éreztem, benne ülök.

Persze még mindig úgy gondoltam, hogy szükségem van egy rendszerre, ami segít, hogy elintézzem a dolgaimat. MINDEN dolgomat. És akkor szembejött velem egy módszer, aminek a nevét már nagyon sok külföldi anyuka blogján olvastam, de igazából még soha nem néztem utána, mi is ez. Most viszont valahogy nagyon kíváncsi lettem rá. Angolul GTD néven fut (Getting Things Done), ezt be is írtam gyorsan a YouTube keresőjébe, és elég sok videó jött ki eredményül. Jónéhányat megnéztem, ahol a módszer kidolgozója, David Allen beszél arról, hogy mi is az egésznek a lényege, mozgatórugója. És ahogy nézegettem ezeket a videókat, lassanként úgy döntöttem, ez lehet talán az, ami segíthet. Úgy látom, hogy ez áll legközelebb az én gondolkodásomhoz, ahhoz, ahogy az én agyam működik.

Az egész gyakorlatilag különböző listák rendszere (imádok listákat írni, és azokat kipipálgatni), majd egy módszer, ahogy a listákról kiválasztható, hogy adott pillanatban mit tegyünk. A legfontosabb alapszabálya, hogy mindig mindent le kell írni (erre szükségem van, mert amit nem írok le azonnal, azt általában elfelejtem), mert ha azon kell gondolkozni, hogy milyen teendőim vannak, akkor mire átgondolom, már egy csomó idő el is ment, amit arra fordíthattam volna, hogy megtegyek valamit. Igen, pont ez a problémám!

Szóval nagy döntésre jutottam, hogy megveszem a módszerről szóló könyvet, ami itt Magyarországon is kapható Intézz el mindent! címmel. És nem is drága. Aztán a szomszédom egyszer csak megjelent vele, hogy ő megszerezte nekem egy barátjától (pár nappal előtte beszéltem neki a terveimről). 2 hét alatt sikerült végigolvasnom (ez nálam nagy szó, hiszen nem ok időm van olvasni...). Ebből is látszik, hogy most nagyon nagy az elhatározás!

Először úgy akartam, hogy olvasás közben rögtön el is kezdem alkalmazni, hiszen így lenne a leghatékonyabb. Aztán amikor a módszer elkezdésének leírásához értem, az így kezdődött: Először is szükséged lesz egy saját helyre. Nos, nálunk most éppen átalakítás van az emeleten, hatan alszunk egy nappaliban, úgyhogy az egyetlen saját helyem a kinyitható kanapénak az a része, ahol alszom... Így elnapoltam a projektet pár héttel, akkorra, amikor kész az emelet, és remélhetőleg tényleg lesz egy saját íróasztalom. De a könyvet azért tovább olvastam, mert így legalább még kezdés előtt látom az összképet, hogy hogyan is fog az egész rendszer kinézni. Szeretem látni a teljes képet, mielőtt valamibe belekezdek.

Nos, az átalakítás a végéhez közeledik, falak kifestve, ma felteszik a konnektorokat, kapcsolókat, visszakerülnek a fűtőtestek. Apránként kitakarítunk, és közben bekerülnek a bútorok új helyeikre. Ha minden jól megy, egy hét múlva lesz saját szobánk, abban pedig egy saját íróasztalom, és elkezdhetem rendszerezni az életemet. Igen, ki fogom próbálni ezt a módszert. Legfeljebb nem jön be. De egy próbát mindenképpen megér. És úgy döntöttem, hogy a folyamatot megosztom veletek is, kedves olvasóim. Egyrészt azért, mert ha írok róla, lehetséges, hogy még motiváltabb leszek, hogy csináljam is. Másrészt mert úgy gondolom, másnak is szüksége lehet erre a módszerre, és hátha a saját példámmal tudok segíteni.

Ha esetleg valaki szeretne velem tartani, azt ajánlom, vegye meg a könyvet (a Libriben néztem, egész jó áron van), vagy akár meg lehet nézni könyvtárban is, és olvasson velem. Igen, én újra elkezdem majd olvasni a könyvet, és az alapján fogok haladni lépésről lépésre. Időről időre megírom, hol tartok, illetve megosztom a gondolataimat, tapasztalataimat az addig olvasottakról.

Van kedvetek velem tartani? Írjátok meg hozzászólásban, ha igen. Ha valamit leírunk, akkor sokkal elkötelezettebbek is leszünk iránta. Úgyhogy hajrá, intézzünk el mindent!

Szép napot!

2 megjegyzés:

  1. Ez ilyen beteges halasztóknak is szól? Mert akkor benne vagyok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Első olvasatra a halogatás az egyik fő dolog, amit ez a módszer orvosol. De a puding próbája az evés, úgyhogy hajrá. Lényeg, hogy ne legyek egyedül... Gyere!

      Törlés

Kérlek, oszd meg velem a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...