Intézz el mindent - olvasónapló 1.

Ki hogy halad az olvasással? Nos, én sajnos nem olyan gyorsan, mint első alkalommal, de azért igyekszem. Csak a miheztartás végett, most épp a 23. oldalon tartok. Úgy gondoltam, megosztom veletek azokat a gondolatokat a könyvből, amik eddig fontosak voltak számomra.

1. "A leírtakat beépítheted a munkádba, de az is lehetséges, hogy csupán irányelvként alkalmazod, ha jobb kontrollálási módszert keresel, amikor ennek érzed majd szükségét."

Tetszik, hogy a módszer megengedő, tehát nem csak és kizárólag abban az esetben ígér eredményt, ha pontosan betartok mindent. Akár teljesen testre is szabhatom azáltal, hogy irányelvként alkalmazom, ha úgy látom, hogy egyszerűen nem tudom pontosan betartani a lépéseket.

2. "Sok ember éles határvonalat húz a "munka" és a "magánélet" között, én azonban ezt nem teszem: számomra a kert gyomlálása vagy a végrendelet módosítása éppen annyira "munka", mint a könyvírás, vagy az ügyfelekkel való konzultáció."

Ennek a felfogásnak nagyon örülök, hiszen, mint kisgyerekével otthon lévő anyukának, nekem is gyakorlatilag a magánéletem a munkám. De ha dolgoznék valamit, akkor is a munkám hatással van a magánéletemre, és fordítva. Nem hiszem, hogy van olyan nő, aki a kettőt VALÓBAN el tudná választani egymástól. Így tehát igenis olyan módszert kell keresnünk, amelyet életünk minden területén alkalmazni tudunk, és meg is kell azt tennünk.

3. "A másik oldalon viszont azt is eredményezheti a határok hiánya, hogy mindenkinek több munkája lesz."

Ennél a résznél arról van szó, hogy mennyire fontos, hogy határokat szabjunk, és azt mi is betartsuk, és másokkal is betartassuk. Fontos, hogy egy adott munka pontosan meg legyen határozva, hiszen különben sokkal nehezebb megállapítani, hogy mikor van "befejezve".

4. Összkép, vagy részletek?

Itt Allen azt bontogatja, hogy miért nem a mostanában divatos sorrendet alkalmazza, azaz azt, hogy ha tisztázzuk a főbb célkitűzéseinket és értékeinket, akkor minden a helyére kerül. Három okot is mond arra, hogy ezt miért nehéz megvalósítani. Ami legjobban tetszik, és én is tapasztalom, hogy amíg tele van a fejem a kis mindennapi dolgaimmal, úgysem tudok a fő céljaimra koncentrálni. Prózaibbra lefordítva: hiába próbálom meghatározni a fő célkitűzéseimet és értékeimet, ha folyton eszembe jut, hogy még hány adag mosnivalóm van, és másnap mit kell vásárolni, és hogy el ne felejtsem, hogy kifogyott a só, és ha már arra járok, akkor pelenkát is venni kell... Szerintem értitek...

5. "...minden egyes elkötelezettséget - legyen akármilyen nagy, vagy kicsi - egy nem egészen tudatos részed tartja számon. Ezek azok a bizonyos "befejezett" dolgok, "elvarratlan szálak", amelyek az én meghatározásomban a figyelmedet elterelik, mivel olyan helyen tárolod azokat, ahová és ahogy nem tartoznak."

Tehát a módszer alapja, hogy minden dolog, amire gondolunk, egy befejezetlen dolog, és a feladat az, hogy minden befejezetlen dolgunkat előbb utóbb befejezzük. Így érhetjük el azt a stresszmentes állapotot, amit David Allen a karate mintájára "víztükörszerű tudatállapot"-nak nevez.

6. Hogy mit fogunk tenni ezekkel a dolgokkal? A módszer első, legfontosabb lépéseit így foglalja össze az író:

"Ahhoz, hogy ezeket a dolgokat hatékonyan kezelhesd, először fel kell ismerned és össze kell gyűjtened mindent, amitől belső szirénáid valamilyen módon megszólalnak, majd ezután ki kell tervelned, hogy miként jutsz velük dűlőre."

Ez David Allen szerint, bár egyszerűnek hangzik, nehezebb, mint gondolnánk. Hmmm...

Most egy gyakorlati feladat következik a modell tesztelésére, amit meg is fogok oldani, de már csak a következő bejegyzésben.

Szép napot!