"Kedves Felhasználó!
Talán nem kell neked bemutatkoznom, hiszen elég sokat használsz. Örülök is, hogy nem vagyok számodra felesleges, de szeretnélek megkérni, hogy ne adj nekem több munkát, mint ami feltétlenül szükséges.
Hogy mire is gondolok? Nos, nyilvánvaló, hogy betűket, és egyéb karaktereet csak velem tudsz előhívni. Ezzel nincs is semmi bajom. De sajnos van három billentyűm, amelyek arra panaszkodnak, hogy szükségtelenül sokat kell dolgozniuk. Ez a három billentyűm Szóköz, Enter és Tabulátor (sőt, esetenként Pont barátomat is hallottam panaszkodni).
Mindhárom billentyűnek megvan a saját funkciója, és bizony a billentyű-kiképzésen arra lettek felkészítve, hogy őket kicsit ritkábban fogják használni, mint a többieket, akiknek a feladata a betűk létrehozása. Te viszont a múltkor is, amikor egy hivatalos levelet szerkesztettél a szövegszerkesztő programban, állandóan őket használtad.
Ne érts félre, nagyon jó dolog, hogy igényes vagy, és megpróbálod formázni a leveleidet azzal, hogy a bekezdések között kicsit több helyet hagysz, esetleg bizonyos dolgokat középre rendezel, és még az aláírások helyét is szépen elkészíted pontozott vonalakkal, és alatta nyomtatott szöveggel.De biztos vagy benne, hogy ezt csak a billentyűim állandó nyomogatásával tudod elérni?
Ott van például a bekezdések, vagy a megszólítás utáni hely. Miért ütsz egy, vagy akár két entert, ahelyett, hogy használnád a bekezdés utáni térköz funkciót a programban? Entert is kímélnéd, és neked sem kéne később állandóan törölgetni a felesleges üres bekezdéseket, ha később mégis írsz valamilyen szöveget, vagy más térközt szeretnél használni. Arról nem is beszélve, hogy enterekkel nem tudod pontosan beállítani a bekezdések közötti üres teret (hiszen ilyenkor csak egy bekezdés többszöröse lehet az üres rész), míg a térköz funkcióval egészen pontosan megadhatod a kívánt értéket.
Aztán ott van a dátum, amit szerettél volna a levél jobb felső sarkába rendezni ezért annyi tabulátort (máskor meg szóközt) tettél elé, hogy odakerüljön. Szegény Tabulátor és Szóköz alig bírtak utána mozdulni. Arról nem is beszélve, hogy utána, amikor rájöttél, hogy ugyanabban a sorban bal szélen is szeretnél látni egy szöveget, akkor meg ugyebár eltolódott a dátum, mikor a kívánt karaktereket beírtad, így törölgetni kellett a nagy munkával odagépelt üres karaktereket. Neked is felesleges munka volt, és a szegény billentyűknek is.
A Pont meg azt mesélte, hogy majd' belegebedt a múltkori tartalomjegyzékedbe, amikor minden sorban úgy kötötted össze a tartalmat és az oldalszámot, hogy végig egyesével gépelted be a pontokat, ahelyett, hogy egyetlen pontozott tabulátorral oldottad volna meg az egészet (vagy esetleg a tartalomjegyzék készítő funkcióval!).
A többi szörnyűséget már nem is merem ecsetelni, inkább a billentyűzet összes karakterének nevében szeretnélek téged megkérni arra, hogy ha már használni szeretnéd, akkor kezdd el megtanulni a szövegszerkesztő program ezen hasznos funkcióit, hogy te és mi békében élhessünk, és dolgozhassunk együtt a továbbiakban, és egyik billentyűmnek se kelljen táppénzre, vagy pihenőszabadságra mennie. Mert ez utóbbi igazából egyikünknek se lenne jó.
Üdvözlettel:
Barátod, a billentyűzet"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, oszd meg velem a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat!