való visszatérést? Nagyon érdekes volt, ezért szeretném veletek megosztani a hallottakat.
Októberben lesz 8 és fél éve, hogy az életem a munka helyett az anyaságról szól. Igaz, közben volt egy év, hogy visszamentem félállásban egy iskolába tanítani, de bármilyen jó is volt ismét az iskola folyosóin fogadni a "Jó napot, Tanárnő!"-t hallani, bemenni az osztályba, és tudást gyömöszölni a diákok fejébe, miközben a finom iskola-illatot belélegzem (igen, tudom, beteges vagyok...), addigra már anyuka voltam, és bizony, amíg dolgoztam, nem úgy tudtam ezt a feladatot ellátni, ahogy szerettem volna. Fel is lélegeztem, amikor tavasz felé kiderült, hogy ismét egy kis életet hordok a szívem alatt, és ismét otthon lehetek. Azóta, hogy ismét itthon vagyok, eltelt 3 év. Kezdek átalakulni, azt hiszem, lassan kiöregszem a szülésből, és ismét a munka világa felé kacsintgatok. De már más szemmel.
Már számba veszem azt is, hogy gyermekeim vannak (ugyebár novembertől már négyen), akiket bizony fel kell nevelni. A következő 18-20-25 évben rájuk kell koncentrálnom, és nem biztos, hogy egy ideig még képes leszek arra, hogy a hagyományos pedagógus pálya követelményeinek a saját elvárásaim szerint megfeleljek. Sokat gondolkodtam azon, hogy akkor viszont hova is menjek dolgozni. Szeretnék itthon lenni, hogy a gyerekeknek bármikor rendelkezésére állhassak, ha tanácsra, segítségre, vagy csak egy puszira van szükségük, de bizony eljött az az idő, amikor napközben azért nagyrészt szabad vagyok pár órára. Ismerem magam, a semmit tevésbe általában rövid úton beleőrülök, tehát muszáj valami munka, felnőtt szellemi tevékenység után néznem.
Ennek a nagy gondolkozásnak a közepén jött elém a Gyerevissza program jelentkezési lapja tavaly szeptemberben. Ez a program az egyik azok közül, amiket a kormány támogatása mellett a GYES-ről, GYED-ről a munkába visszatérni vágyó anyukák (vagy apukák) számára hoztak létre. A program keretében az elmúlt egy évben 300 anyuka ingyenes képzéseken, tréningeken vehetett részt, melyeken vagy az álláskeresésre, önéletrajz írásra, általában a munkavállalói létre, vagy egy másik csoportban a vállalkozásindításra készítették fel őket. Egy rövid gondolkodás után kitöltöttem én is a jelentkezési lapot, be is válogattak a résztvevők közé, így most "Gyerevisszásnak" mondhatom magam immár egy éve. És büszke vagyok rá. Rengeteget tanultam, és folyamatosan tanulok itt, és csodálatos embereket ismertem meg.
A program keretében vállalatokat is felkészítenek a szervezők az atipikus foglalkoztatásra, így segítve a "másik oldalról" is a visszatérők elhelyezkedését. Egyik programjuk egy fórum sorozat, melynek címe: A vállalati felelősségvállalás emberi oldala. Ennek hatodik alkalma volt most, amely arra volt hivatott, hogy bemutassák, hogyan is látják maguk a kismamák a saját helyzetüket.
A beszélgetés során sokféle témáról volt szó, és bizony az álláskereső kismamáknak is tanulságos tanácsok hangzottak el. Az egyik ilyen, hogy mennyire fontos, hogy a munkába való visszatérésnek akkor jusson először az anyuka eszébe, amikor már el kell kezdeni állást keresni, hanem tudatosan, már a szülés után kell készülni. Előre kell tervezni, hogy mikor szeretnénk visszatérni, mire lesz szükség ahhoz, hogy visszatérjünk. Ehhez kapcsolódott a másik tanács, miszerint a gyerekkel/gyerekekkel otthon töltött idő alatt nem szabad malmozni és ülni, helyette érdemes bizony tanulni, folyamatosan képezni magunkat. És itt nem is feltétlenül drága tanfolyamokról, vagy egy-egy újabb diplomáról van szó, hiszen ma már rengeteg dolog megtalálható az interneten akár ingyen is, ha kicsit keresgélünk. A lényeg, hogy láthassák, hogy tanultunk valami újat, foglalkoztunk a visszatérés gondolatával még a gyerekek mellett is.
A másik téma, ami jobban előkerült, a munkába való visszatérés lelki oldala volt. Arról beszélgettünk, hogy a munkába való visszatéréskor bizony sokan úgy érzik, hogy ettől rossz anyák, hiszen beadják a gyereket egy bölcsibe, nem ők vigyáznak rá. De fontos tudni, hogy ettől senki nem rossz anya, ez egy természetes folyamat, és bizony nem is új keletű dolog. Az anyák régen is dolgoztak a gyerekek mellett, nem voltak állandóan a gyerekeikkel. Az, hogy mi 3 évig otthon maradhatunk a gyerekeinkkel, különleges, és nem is olyan régi kiváltság. Nem kell lelkiismeret furdalást éreznünk, amikor 2-3 éves korában bölcsődébe, óvodába adjuk, és visszamegyünk dolgozni. Személy szerint én úgy látom (na persze, csak így utólag...), az én gyerekeimnek még jót is tett az, hogy oviba mentek 3 évesen, sőt a nagyobbik fiam, aki bölcsis volt 2 éves korától, imádta a dolgot, még a mai napig is oda vágyik vissza, pedig már 6 éves, és nagyon jó kis oviba jár. De a bölcsiről is nagyon szép emlékei vannak. Csak nekem volt rossz érés, hogy nem voltam ott, amikor megtanult beszélni, amikor babából kisgyerekké vált. De benne nem okozott olyan törést, mint amilyentől fél az ember lánya.
Összefoglalva, nagyon érdekes beszélgetés volt, kissé talán kevés volt az idő, de a fontos dolgokról nagy léptékben mégis szó esett. Ezenkívül megismerkedtem Repka Ágnessel, aki a Dolgozó mami oldal szerkesztője, HR szakember és munkajogi tanácsadó, és ezen belül is kifejezetten a kismamákra specializálódott. Ha minden jól megy, egy későbbi bejegyzésben őt fogom kérdezni arról, hogy mennyire fontos az informatikai tudás az álláskeresés során. Hiszen miért ne lehetne ez az a bizonyos (vagy az egyik) új ismeret, vagy szinten tartott tudás, amivel az otthon töltött évek alatt foglalkoztok?
Addig is téged kérdezlek, kedves olvasóm, te hogy látod a számítógépes ismeretek fontosságát az álláskeresés során, illetve a munkahelyeken? Szívesen olvasnám a ti véleményeteket is. Írd meg nekem a bejegyzés alatt található megjegyzésekben, bármilyen hozzászólásnak nagyon örülök.
Addig is szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, oszd meg velem a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat!