Okoskütyük és cseppkőbarlang

A múlt héten egy nagyon érdekes versenyre kísértem el a fiamat, és négy barátját a Pálvölgyi barlangba, ahol megfigyelhettem, hogyan is lehet a gyerekeket még az okostelefonok világában is a természetben, jó levegőn tartani hosszú órákon át.

Az Abacusan Stúdió minden évben megrendezi az Abacusan bajnokságot, minden évben más-más témakör köré fűzve. A levelezős verseny 4 fordulóból áll, és idén a különböző dimenziók voltak az egyes fordulók témái. Közel-parányi, Távol-óriási, Lent, Fent - ezek voltak a témakörök, és a kérdések ezekben a dimenziókban mozogtak, miközben természeti kincseinkkel és a világűrrel kapcsolatos témákkal ismerkedtek meg a résztvevők a megoldások során.

Hol van itt a technológia?

Már a levelezős fordulók során is használták a gyerekek a technikát, hiszen a vetélkedő feladatait sokszor az internet segítségével oldották meg. De mindig volt egy kreatív feladat is, így nem láncolódtak a gép elé teljesen. Nekem nagyon tetszett ez az egyensúly.

A csapatunk bekerült a döntő fordulóba, ami már egy szabadtéri forduló volt a Pálvölgyi barlangnál. És itt jött az én kedvencem. A feladatokat ugyanis a barlang melletti nagy zöld területen helyezték el, így a gyerekek a feladatmegoldás közben egész nap a szabadban voltak (Kivéve azt a 45 percet, amit a barlangban túravezetés mellett eltöltöttünk). De minden csapatnak kellett hozni legalább egy okoskütyüt, ugyanis a feladatok szövegét minden esetben QR kódok formájában tették ki a kerítésekre, falakra. Tehát a gyerekek használhatták az okostelefonjaikat, tabletjeiket arra, hogy ezt a kódot leolvassák, majd utána a kiosztott feladatlapon adták meg a megoldásokat (amihez viszont már csak a fejüket kellett használni, nem az internetet).

Persze a versenyzők (legalábbis a mi 3. osztályos csapatunk) számára az volt a legjobb az egészben, hogy végre "legálisan", sőt kötelezően használni lehetett az egyébként az iskolában tiltott, és otthon is csak korlátozottan engedett eszközöket. Megtanulhatták, hogy a kütyük nem csak a Facebookozásra, meg Viberezésre jó, hanem a tanulás élvezetessé tételére is.

Habár a csapatunk nem jutott be az első három közé, meglepő módon az áltaalm kísért 9 évesek egyáltalán nem szomorkodtak emiatt. És ez szerintem bizony nagy részben köszönhető annak, hogy a szervezők ilyen jól kombináltak mindent, ami ma a gyerekeket érdekli.

Szép napot!