Kicsit megkésett az idei első bejegyzés, de nézzétek el nekem, kicsit sűrű lett az elmúlt két hét az iskolába-óvodába való visszarázódással, és némi tervezgetéssel töltött idővel. Cserébe egy jó hosszú bejegyzéssel nyitok... De ha képesek vagytok végigolvasni, egy kicsit jobban megismertek engem, mint informatikust, és mint anyukát, embert is. Akkor kezdjük is el!
A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében ismét elindult tavaly év vége felé a Nap bloggere játék, ahol a közösség tagjai kérdezhetnek a Nap bloggerétől a blogjáról, vagy személyesen róla bármit. Tavaly már részt vettem egy ilyenben, és válaszoltam kérdésekre. Múlt kedden én kerültem sorra, és most végre eljutottam odáig, hogy meg is válaszoljam a sok kedves kérdést. Vágjunk is bele!
Manuéla: Melyik a kedvenc bejegyzésed az összes közül:)?
Hú, ez rögtön az elejére egy nehéz kérdés, mert nem tudnék egy konkrét bejegyzést kiemelni, mint kedvencet. Nagyon szeretem a lépésről-lépésre leírásokat készíteni, mint például ez: Befőzés és számítógép, de nagy örömmel írok gyerekeknek való programokról, lehetőségekről is, mint például ebben a bejegyzésben: Traffpark oktatójáték gyerekeknek.
Barbara: Hol tanultad ezt a sok okosságot? Mi a végzettséged? A családodban mindenki penge a számítógépek világában? A gyerekeidet is te tanítod? Mit gondolsz a mai informatika oktatásról?
Nos, ezt a kérdéssort egyik kedvenc blogom írója tette fel egy személyben, igyekszem röviden válaszolni.
Azt, amit a blogra megírok, több helyről szedem össze. Kapcsolatom az informatikával elég régre nyúlik vissza, úgyhogy sok dolgot már egész fiatalként megtanultam. Középiskolában választott érettségi tantárgyam az informatika volt, majd az egyetemen is informatika tanárként végeztem. Aztán amikor jöttek a gyerekek, számomra természetes volt, hogy szinten kell tartanom magam, és persze be kell vallanom, hogy enyhén függő is vagyok (bár ha a férjemet megkérdezitek, akkor biztosan elkerekedik a szeme, hogy "ENYHÉN???" :-D), így amit tudok, a számítógéppel oldok meg a mai napig. Folyamatosan böngészem a netet olyan alkalmazások után, amik segíthetik a mindennapi munkát, és rengeteget tanulok. Ha valamit nem tudok megoldani a saját dolgaim közül, általában az interneten találok választ, és legközelebb már tudni fogom a megoldást.
A végzettségem hivatalosan matematika-informatika tanár, nyelvi szaktanár (ez utóbbi nem nyelvtanárságot jelent, hanem azt, hogy a két tantárgyamat taníthatom angolul is, azaz elmehetek két tannyelvű iskolába tanárnak, ha akarok). De leginkább informatika tanárnak tartom magam, a matematikát csak szeretem és csodálom :-D
Nem, a családomban nem hemzsegnek az informatikusok, általában úgy alakul, hogy én vagyok a család informatikusa, főleg a szüleim részére. Igaz, az egyik húgom gazdasági informatika szakon végzett, de azt hiszem, ő is inkább a gazdasági része miatt. Bár azért jól ért a számítógép kezeléséhez is.
A gyerekeim tanítását nagyrészt rábízom az iskolára, jobb a békesség :-D De igen, ha úgy látom, hogy szükségük van valamire, akkor szívesen megmutatom, válaszolok nekik. Ilyen eset volt például most októberben, hogy az ötödikes lányom történelemből kiselőadói versenyre jelentkezett, és eldöntötte, hogy ő bizony szeretne hozzá egy prezentációt kérdezni. Mivel negyedikben informatika órán a Paint és az Imagine használatát tanulták csak, most ötödikben pedig egyáltalán nincs informatikájuk, szépen leültem vele, és egy órában megmutogattam neki, mit tud a PowerPoint, nagyjából hogy érdemes felépíteni egy prezentációt, és ezután önállóan, az előadó társával szépen összehoztak egy bemutatót a kiselőadásukhoz. Jó, persze, közben voltak kérdések, a tanáruk is sokat segített nekik, hogy mit érdemes még tartalmilag beletenni, de neki már nem lesz gondja a prezentáció készítő program használatával, az biztos.
A mai informatika oktatásról szóló gondolataim egy önálló bejegyzést is megtöltenének, és készülök is erről írni, de azért pár szóban válaszolok erre is, és igyekszem szalonképes lenni, bár nehéz...
Szóval lassan már ott tartok, hogy az ilyen kérdésre visszakérdezek, hogy milyen informatika oktatásról? Úgy gondolom (igyekszem nem politizálni, mert nem értek hozzá), hogy egyelőre kétfelé sántikálnak a vezetők ebben a kérdésben. Kifelé hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos a haladás, vezessünk be digitális közigazgatást, meg ilyen Digitális Tananyagszerkesztő bizottság van, meg mindenféle tervek az oktatásban, hogy majd 2019-ben digitálisan írják a gyerekek a dolgozatokat, stb. Közben meg csökkentik az informatika órák számát, egyre lehetetlenebb minőségi informatika oktatást végezni, pedig higgyétek el, rengeteg tehetséges, és egykor lelkes informatika tanár van odakint, akik tényleg feltennék az életüket arra, hogy Magyarországot, de legalább a jövő generációját felkészítsék a modern világ kihívásaira. Ha hagynák őket. De a helyzet jelenleg úgy néz ki, hogy az igazán tehetségesek már rég nincsenek a pályán, szétszélednek különböző cégekhez. Ki rendszergazdának áll, ki teljesen mást csinál, de ismerek olyat is, aki magáncégnél tananyagfejlesztőként próbál továbbra is azon dolgozni, hogy a gyerekek ne legyenek digitális analfabéták, mire kikerülnek az iskolapadból. Közben, akármilyen drágák is legyenek, virágzanak a különböző iskolán kívüli informatika programok, ami azt mutatja, hogy a szülők igenis látják, hogy ez a jövő, és bizony informatikát tanulni kell. Tényleg fogok erről egy bejegyzést írni, úgyhogy most csak egy szóban foglalom össze: Szomorú :-(
András: Van olyan ember, akinek nem érdemes számítógépet használnia?
Hú, jó kérdés! Nyilván elfogult vagyok, és első olvasatra rávágnám, hogy nincs. De azért ennél árnyaltabb a kép. Ha igazán jó választ akarnék adni, akkor azt mondanám, hogy szerintem valamilyen szinten mindenkinek meg kéne tanulnia a gép használatát, de nyilván nem kell mindenkinek Excel tudornak lenni. Mondjuk a 80 éves Mari néninek a tanyán lehet, hogy elég, ha csak tud Skype-ot használni, hogy beszélni tudjon az unokákkal... Persze eléldegél enélkül is, de ha lehetősége van rá, miért ne segítenénk neki ebben?
Kamilla: Ha jól számolok a bejegyzés dátumából, akkor a legkisebb gyerkőc is óvodás már. Maradtál főállású anya, vagy sikerült visszamenned dolgozni a szakmádba? Mennyire elégítette ki az informatika iránti szerelmedet, hogy erről írtál bejegyzéseket, amíg otthon voltál a gyerekekkel? És mi van benned az informatikán túl? Gondolok itt hobbira, szabadidőre, kedvtelésekre, bármi, ami belőled fakad, ami megmozgat. Bár gondolom, 3 gyerekkel mozgalmas az élet! :) Gratulálok a szép családodhoz és a blogodhoz is. Nagyon hasznosnak találom! :)
Igen, jó a számolás, bizony november óta már a legkisebb gyerkőc is óvodába jár. Egyetlen javítás: nem három, hanem bizony négy a gyerekek száma itthon :-D November óta vagyok hivatalosan főállású anya. Sokat gondolkodtunk a férjemmel azon, hogy mi legyen, ha minden gyerek intézményesítve lesz, de úgy láttuk, és tapasztaltuk, hogy középiskolai tanárként a négy gyerek mellett nem tudok még visszamenni, mert úgysem tudnék úgy teljesíteni, ahogy szeretnék (próbálkoztam a második gyerek után félállásban tanítani, de jó alkalom volt ez arra, hogy megtanuljuk, félállású pedagógus márpedig nincs, csak olyan, aki fél fizetést kap :-( )
Közben viszont igyekszem a szakmával foglalkozni, és tanítani is, csak másképpen, hiszen az internet lehetőséget ad arra, hogy akár online is taníthassak. Úgyhogy egyelőre úgy tűnik, ez lesz pár évig a menetrend. Blogolok, online tanfolyamokat készítek, és ezeket szeretném tartani, illetve helyben is igyekszem segíteni személyesen az otthon levő kismamákat, hogy szinten tartsák magukat, vagy egy új munkahely miatt kicsit felfrissíthessék a számítógépes tudásukat.
Az informatikán túl? Igen, igazad van, nem csak ebből áll az életem, és azért a 4 gyerek mellett is igyekszem megtalálni azokat a kis időket, amikor egyéb dolgokkal foglalkozhatok. Ez most, hogy napközben azért nagyrészt gyerek nélkül vagyok, talán kicsit könnyebb, bár azért a magamnak kiadott munka elég sok időt elvesz. De nagyon szeretek varrni, horgolni, és olvasni is. Illetve egy jó néhány éve felfedezett, de sajnos az utóbbi időben nagyon elhanyagolt kedves elfoglaltságom a digitális scrapbook oldalak készítése, hiszen nagyon szeretek fényképezni, és számomra ez a legjobb, legszebb módja a fényképek elrendezésének.
Örülök, hogy tetszik a blogom, és hasznosnak találod, remélem, a jövőben is találsz majd számodra értékes tartalmakat!
Nos, itt a vége a kérdés áradatnak, és így a blogbejegyzésnek is.
Nagyon köszönöm a kérdéseket, tényleg jól megdolgoztattatok!
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, oszd meg velem a bejegyzéssel kapcsolatos gondolataidat!